Az anyák örök problémája
A gazdaság és azon belül a pénzügyi világ problémái, véleményem szerint, a személyes gazdaság problémái felől közelíthetők meg leginkább. Vegyük a közgazdaságtan egyik legtöbbet emlegetett esetét, az anya problémáját.
Hipotetikusan tegyük fel, hogy van egy anya, akinek van három gyereke és három macskája. A gyerekek, a példa kedvéért, legyenek mondjuk 6, 4, illetve 2 évesek. A kétéves gyerek beteg, több tejre van szüksége, azt mondta az orvos. Igen ám, de összesen 1 liter tej van a hűtőben, a anya pedig már nem szoptat.
Hogyan osztja be az anya azt az 1 liter tejet? Melyik gyereknek mennyi jut belőle? A beteg gyermek valóban több tejet kap-e? Egyáltalán: szükség van-e minden felhasználható mennyiségre, vagy tud az 1 literből tartalékolni is?
Aztán jön a következő dilemma: kapjanak-e a tejből a macskák? És ha igen, mennyit? Nem lesz-e az anyának lelkiismeret-furdalása, hogy a macskáknak adott tejet, amit a beteg gyermektől vont el?
Erről szól az egész életünk, erről szólnak pénzügyeink, erről szól a gazdaság: hogyan osszuk be az erőforrásokat, ha azok szűkösek? Márpedig egyre szűkösebbek, hiszen egyre többen vagyunk, és a megtermelt élelem mennyisége pont azokban a régiókban nem emelkedik, ahol a legnagyobb szükség lenne efféle növekedésre.
De ez már túl messze visz. Lényeg: a pénzt, ha kevés van belőle, nehéz beosztani. Olyan ez, mint a tej. Mindannyian anyák vagyunk, saját erőforrásaink felett töltünk be szülői szerepet.
És ez olykor nem könnyű.
Hipotetikusan tegyük fel, hogy van egy anya, akinek van három gyereke és három macskája. A gyerekek, a példa kedvéért, legyenek mondjuk 6, 4, illetve 2 évesek. A kétéves gyerek beteg, több tejre van szüksége, azt mondta az orvos. Igen ám, de összesen 1 liter tej van a hűtőben, a anya pedig már nem szoptat.
Hogyan osztja be az anya azt az 1 liter tejet? Melyik gyereknek mennyi jut belőle? A beteg gyermek valóban több tejet kap-e? Egyáltalán: szükség van-e minden felhasználható mennyiségre, vagy tud az 1 literből tartalékolni is?
Aztán jön a következő dilemma: kapjanak-e a tejből a macskák? És ha igen, mennyit? Nem lesz-e az anyának lelkiismeret-furdalása, hogy a macskáknak adott tejet, amit a beteg gyermektől vont el?
Erről szól az egész életünk, erről szólnak pénzügyeink, erről szól a gazdaság: hogyan osszuk be az erőforrásokat, ha azok szűkösek? Márpedig egyre szűkösebbek, hiszen egyre többen vagyunk, és a megtermelt élelem mennyisége pont azokban a régiókban nem emelkedik, ahol a legnagyobb szükség lenne efféle növekedésre.
De ez már túl messze visz. Lényeg: a pénzt, ha kevés van belőle, nehéz beosztani. Olyan ez, mint a tej. Mindannyian anyák vagyunk, saját erőforrásaink felett töltünk be szülői szerepet.
És ez olykor nem könnyű.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése